Mármint tényleg, honnan tudnánk meg, hogy Észak- és Dél-Korea, meg az USA között tényleges hadiállapot van? A brókereken és a néhány nemzetközi ügyvédi irodán kívül nézi valaki hivatalosan a hírcsatornákat vagy a netet itthon nálunk így 8 óra időeltolódással? És amíg ki-ki az igazak vagy a hazugok álmát alussza, vajon hány perc után függesztik fel a Wall Street-en a kereskedést, és ki dönti el, hogy reggelre mennyit ér az Euro vagy a Forint egy ilyen helyzetben?
Bele se merek gondolni, hogy az neo-chavez-ista Pártunk és Kormányunk mennyire sikeresen boldogulna mondjuk egy nukleáris téllel? Jó-jó én is hallgatok szakértői nyilatkozatokat, hogy a status quo a Koreai-félszigeten minden (nagy)hatalomnak üdvös: a délieknek ijesztő Németország példája, hogy az osszik szegénysége mennyire lehúzza a wessik teljesítményét, az északiak nem tudnának mit kezdeni egy atombombázott Szöul-lal, Kínának nem kell egy amerikabarát konkurrens ország közös határvonallal, az eladósodott és a nagyobb profitért kiszervezésekre nem hajlandó Japánnak nem kell még egy erős és a gyarmati megszállás alatti (nemi) atrocitásokért még mindig neheztelő "szomszéd". Oroszországnak csak 17 km-es szárazföldi határa van Észak-Koreával, de az diplomáciai -és minden más- értelemben akkor is határ. Nekik sem kellene egy megerősödő amerikai jelenlét.
A második világháború a Kuril-szigeteken folyó orosz hadműveletekkel ért véget. Több mint szimbolikus lenne, ha ebben a régióban robbanna ki az utolsó. Persze a nyugati félteke netes kommentelői jól szórakoznak: "Dél-Koreából jó sziget lenne"- gyk.: a többit bedózerolják/bebombázzák a tengerbe. "Valaki ébressze fel Chuck Norris-t." "Te hülye, ő sosem alszik." "Sajnálnám ha az északiak közül bárki meghalna a hülye pártvezetés miatt, szenvedtek már eleget enélkül is."
Az is nyilvánvaló, hogy Szöul (rakéta) tüzérségi lőtávon belül van, kérdés, hogy Észak mennyi hagyományos fegyverrel csalná elő a Patriot-okat, és mikor eresztené meg az atomot. A dél-koreai népséget nem ismerem, állítólag náluk a legjobb a net, a tinik 95%-a netfüggő, halt már meg csecsemő, mert anyu és apu annyira bele volt merülve az online játékba, de válóperben is osztottak már meg férj és feleség között virtuális fegyver és páncél inventory-t, meg kincseket. Mondják, hogy a katonai lövöldözős programok "gyilkológép"-képzők, én ebben nem hiszek. Az életben egy golyó, de néha egy rossz helyre fúródott kis repesz is elég, és nincs visszatöltés. És ne higgyünk Indiana Jones-nak sem, hogy egy (régi ólombetétes) hűtőszekrénybe ugorva túlélhető egy atomrobbantás.
Apám régi honvédségi/polgári védelmis sztorijai, meg a belső keringetésű "Honnan fenyegetik a békét?" című kiadvány, --meg hogy Aviano-t előbb tudtam földrajzból, mint Rómát-- jutnak eszembe. "Mi a teendő, ha atomvillanást észlel?" Persze a kérdező az értesítési és riadólánc kibontását várta, mire az ősöm: "Őrnagy elvtárs, odanézek, mert ilyet soha az életben nem látok többet." "Na ne komolytalankodjon itt nekem!"
Hamarosan kiderül, hogy mondjuk a Battlefield 6.-ban Szöul védelmét vagy a Phenjan elleni támadást lehet-e majd újrajátszani. Az emberiség kedvéért jöjjenek inkább a zombik vagy az ufók, azt nemcsak a csótányok és Cher élné túl.
